Sziasztok, meghoztam a harmadik részt. Csak annyi hozzáfűzni valóm lenne, hogy a következő résztől már beindulnak az események, ez a rész meg mondható a cselekmények bevezetőjének, hiszen itt kezdődnek el igazán a dolgok, de még nem bontakoztak ki. Alakul.
Felicite Tomlinson
2014.
január 4.
Louis
ma fog hazaérni és több hónapig velünk lesz, aminek nagyon nem örültem, ugyanis
egy felfújt hólyaggal kell együtt élnünk, aki nem Louis. Vagyis hát ő az, de
mégsem. Ezt úgy értem, hogy nagyon megváltozott és hiába próbálja megjátszani,
hogy a családja mindennél fontosabb neki, egyszerűen nem úgy tűnik, így nehezen
is tudom ezt elhinni. Anya azt hiszem süteményt sütött, persze annak
tiszteletére, hogy Louis hazajön, nem is értem ennek mi értelme van, azért
ennyire nem kéne kinyalni a seggét. Jó, mondjuk én is túlreagálom, de ez akkor
sem tetszett. Bevonultam a szobámba és betettem a Sims együttest a gépemen,
eléggé felhangosítottam, mivel nem akartam meghallani, amikor Louis betoppan. Így
is volt, szinte semmit sem hallottam, mert a zene mindent elnyomott, de egyszer
csak kinyílt az ajtó. Az ajtó felé néztem és egy nem kívánatos személy állt
ott, méghozzá Louis.
-Szia
húgi! –köszönt és nagyon fel volt dobva, csak úgy kicsattant a boldogságtól.
Már jött is felém, hogy adjon egy nagy ölelést, de a kezemet felemelve
megállítottam őt, hogy ebből most nem kérek.
-Állj!
–utasítottam, ekkor meg is állt és értetlenül nézett. –Most miért nézel így?
–kérdeztem rá.
-Nem
akarsz adni egy puszit? –kérdezte lehangoltan. Tehát nem is megölelni akart,
hanem egy ostoba cuppanós puszit az arcomra adni? Annál talán még az ölelés is
jobb lett volna, de a legjobb a semmi, amit sikerült is elérnem.
-Miért
tenném? Átlátok rajtad. –közöltem vele az őszinte véleményemet, látszólag meg
is bánthattam, de nem foglalkoztam vele, és az érzéseivel sem, mivel ő sem
tette évekig velünk. Most meg hirtelen milyen fontos lett neki a család, hát
jókor jut eszébe.
-Jaj,
ne csináld már ezt, Fizzy! A testvérem vagy és hidd el, hogy nagyon fontosak
vagytok számomra, de nagyon kevés időm van. Most először kaptam ilyen hosszú
szünetet, de egyébként az a Jack egy szemétláda, te még nem ismered. Ezért sem
akartam, hogy beszélgess vele, ki is használta volna az ártatlanságodat.
Kiálltam melletted, és nem érdekelt a véleménye, de egyébként nem volt semmi
baj. –próbált meggyőző lenni, de valahogy ez nem akart összejönni neki. Én
továbbra is közömbösen viselkedtem vele, keresztbe fontam a karjaimat a
mellkasom előtt és végigmértem őt, hogy vegye már magát észre, hogy nem fog
meghatni. Egy perc csend következett, miközben várta a reakciómat, illetve azt,
hogy boruljak a nyakába, de ha rajtam múlik, akár estig is itt állhatnánk, nem
fog történni semmit. –Tudod mit? Meghívlak egy pizzára. –törte meg a csendet,
lelkesnek tűnt a pizza miatt, de én továbbra sem adtam meg magamat. Kifújta a
levegőt, jelezte, hogy nem tud velem mit kezdeni és kezdi feladni, aminek én
nagyon megörültem, ugyanis elég hamar. Azonban nem így történt sajnos, szólásra
nyitotta a száját. –Gyere el velem az edzésre, megismerheted közelebbről is a
csapattársaimat. Na, mit szólsz? –mit gondolt? Hogy majd rohanok az
edzőpályára, hogy megismerjem az idióta csapattársait, akik ráadásul bunkók is?
Na, azt már nem, én nem kérek belőlük, s ezt a tudtára is adtam. Igaz, nem volt
szép tőlem, hogy csak úgy ismeretlenül ítélkezem felettük, némelyiküket még
látásról sem ismerem, na jó, szinte egyiket sem, maximum egy vagy két személyt.
-Nem
érdekelnek a csapattársaid, Louis. Ezt te is nagyon jól tudod és kérlek ne
fárassz tovább, mert úgysem megyek veled sehová. –rohantam is az ajtóhoz, hogy
kinyissam azt. Mutattam Louisnak, hogy ki lehet fáradni, de nem tette meg
azonnal, hanem csak a fejét rázta, biztosan nem érti szegényke, hogy miért
vagyok vele ilyen goromba, de hagyom, hogy rájöjjön magától.
-Bocsánatot
szeretnék kérni, ha esetleg megbántottalak valamivel. –mondtam bűnbánóan, a
fejét lehajtotta és, ha nem tudnám, hogy csak megjátssza magát, akkor még el is
hinném, hogy teljesen a lelkébe tiportam és lelkiismeret furdalása van.
-Jókor
jut eszedbe! –kiabáltam, ekkor meg becsaptam az ajtót. Kívülről. Egyedül
hagytam a saját szobámban, de már ez sem érdekelt, mert nagyon felbosszantott. Lottie
volt csak kint a nappaliban, aki tévét nézett, valami idióta sorozatot, amitől
én a falat kaparom.
-Már
megint ezt a nyálcsorgatást nézed? –kötöttem belé.
-Menj
be a szobádba, ha idegesít és engem hagyj békén! Most nem hallottam, hogy mit
mondott Esmeralda Victor Manuelnek! –kiabálta, hát igen, aki Latin-Amerikai
szappanoperákat néz, az így viselkedik, miközben megy a sorozata.
-Kit
érdekel? –duzzogtam.
Az
ajtó felé vettem az irányt, s mikor kinyitottam az ajtót, Louis egyik idióta
haverja állt ott, Lucas.
-Hová
ilyen hevesen, kislány? –kacsintott rám, nagyon idegesítő volt.
-Közöd?
–flegmáztam vele.
-Ne
beszélj már velem így. Gyere el az edzésünkre. –ajánlotta fel a nagyszerű
lehetőséget, amit Louis is megtett, azonban nem kívántam élni vele, amúgy sem
szeretem a focit.
-Összebeszéltél
Louissal. –mutattam rá a mutatóujjammal, majd kissé megnyomtam a mellkasát.
Felnevetett, s aztán megjelent Louis indulásra készen egy táskával a kezében,
gondolom az edző cuccait tárolhatta benne.
-Miről
beszélsz? –játszotta a hülyét, de nem dőltem be neki. Biztos, hogy valamire
készülnek, csak nem tudom mire, amibe engem is beakarna vonni. Kétlem, hogy
meglepetéssel készültek nekem, biztos, hogy valami baromság lesz, mert túl
feltűnően ragaszkodnak ahhoz, hogy velük menjek az edzésre.
-Indulhatunk?
–szólalt meg Louis, miközben Lucas felé fordult. Végre valahára elmennek, és
nem kell őket hallgatnom pár óráig.
-Nem
is olyan rossz ötlet, fiúk, úgyis késésben vagytok. –mondtam önelégülten, majd
kihúztam magam vigyázzállásban.
-Még
van fél óránk, hogy odaérjünk, tehát még időben vagyunk. –felelte Louis
egyszerűen, utána rám nézett, és mutatta, hogy én is tartsak velük, szavak
nélkül is megértettem, hogy ezt akarja.
-Miért
jó nektek, ha megyek én is? –kérdeztem értetlenül, mert komolyan nem értettem a
lényegét. Végül beadtam a derekam, rendbe szedtem magam és indultunk is. Lucas
autójával mentünk, engem persze beültettek hátra és az út alatt rám sem néztek,
amit kicsit sem bántam, azonban végig a hülyeségeiket kellett hallgatnom. Nem
volt az olyan sok idő, mindössze tíz perc alatt értünk ki az edző pályára.
Louis úriember módjára kinyitotta nekem az ajtót, hogy szálljak ki, még a kezét
is nyújtotta, de azt viszont nem fogadtam ki, hanem kipattantam. Kissé
lemaradtam tőlük, mivel az öltözőbe úgysem mehettem be, legalább sétálok egyet,
de természetesen az időjárás nem a legkedvezőbb volt, ugyanis most is esett az
eső. Ez itt nálunk megszokott. Kissé elgondolkodtam Louison és a Sims
együttesen, amikor egyszer csak a földön találtam magam egy pocsolyában, de
arra is hamar rájöttem, hogyan kerültem ide. Éreztem, ahogy valaki nekem jön és
fellök, de fogalmam sem volt, hogy ki lehet az, kétlem, hogy Louis ezt tenné
velem. Utolsó lehetőség az volt, hogy valaki belém futott és később kiderült,
hogy így is történt, ránéztem az illetőre, s egy szőke hajú fiatalember állt
előttem.
-Bocsánat.
Nem ütötted meg magad? –kérdeztem, de igazán feltűnhetne neki, hogy nem fáj
semmim sem, hanem tiszta sár lettem neki köszönhetően. Erre ostoba módón
megkérdezi, hogy nem ütöttem-e meg magam. A beszédéből azonnal rájöttem, hogy külföldi.
-Minden
rendben van. –ironizáltam flegmán, csak, hogy vegye magát észre, illetve, hogy
mit művelt. Nyújtotta a kezét, hogy felsegítsen, de én ezt nem fogadtam el,
hanem felálltam magamtól, majd „leporoltam” magam, azonban ez nem sokat
segített. Morcos voltam nagyon.
-Elnézést,
tényleg nem akartam. Látom, nagyon bosszant. –nevetségesen viselkedett és a
legfelháborítóbb az volt, hogy halál nyugodtan mondta, mintha mi sem történt
volna. Persze, így könnyű, hogy nem ő lett sáros és nem neki kell vizesen
hazamennie.
-Téged
nem bosszantana, már nem azért? –szóltam hozzá ingerülten, miközben a combomra
csaptam idegességemben.
-Hazavigyelek
ruhát cserélni? –ajánlotta fel, azonban egy vadidegen autójába semmi pénzért
nem ülnék be, főleg nem az én koromban, azonban mindig idősebbnek néznek, mint
amennyi vagyok.
-Nem
is ismerlek és elvárod, hogy beszálljak hozzád? Megáll az ész! –háborodtam fel,
látszólag megbántottam, de nem is nagyon érdekeltek nagyon az érzései.
-Csak
segíteni szerettem volna. –mondta letörten, miközben a földet néztem, nekem
emiatt kicsit lelkiismeret furdalásom lett, hiszen ok nélkül voltam vele bunkó,
bizonyára nem is értette ezt a viselkedést.
-Ne
haragudj, ha bunkó voltam, csak kicsit felment bennem a pumpa. Bocsánat.
–muszáj volt megtennem, pedig nem szokásom, főleg nem egy vadidegennel szemben,
akit most látok életemben először.
-Nincs
semmi baj. –félénknek tűnt. A külseje nem volt meggyőző, legalábbis nekem nem
jött be, engem valami más fogott meg benne, magam sem tudtam, hogy mi. Vajon az
edzésre jött? Vagy csak egy turista? Ekkor jutott eszembe, hogy a mi városunkat
nem igazán ismerik a külföldiek, így marad az első variáció. Tehát Louis
csapattársa. Megakartam kérdezni tőle, hogy mit gondol Louisról, de végül nem
tettem, mert nem volt hozzá bátorságom, utána meg a nevét szerettem volna
kideríteni, de ez is elmaradt, mert mennie kellett. Elköszöntünk egymástól,
aztán én hazafelé indultam volna azonnal, ha nem találok a földön egy könyvet,
ami már félig el volt ázva, tehát nem olyan rég hagyhatta el a tulajdonosa. Felvettem,
nem volt annyira vastag és nagy sem, a borítója keményfedelű volt, egyszínű és
sötétkék. Akkor tudatosult bennem, hogy ez az előbb még nem volt itt, tehát az
előbbi beszélgetőtársamé lehet. A könyv címe németül volt. Belenéztem, akkor
jöttem rá, hogy az egész német nyelvű, tehát már azt is megtudtam, honnan jött.
Előhalásztam a telefonomat és hagytam egy üzenetet Louisnak: „Hazamentem, mert valaki belelökött a
pocsolyába és csurom víz lettem, nem akarok megfázni, tehát ne keress!” Vigyorogtam
közben, örültem a fejemnek, hogy nem kell itt maradnom és az idiótákat
elviselni. Ha úgy vesszük, akkor mégiscsak szívességet tett nekem az a fickó,
mindenképpen meg kell majd neki köszönnöm, meg is bántam, hogy úgy leüvöltöttem
szegényt, ugyanis nem érdemelte meg. Hazamentem, száraz ruhára váltottam, aztán
siettem vissza, hogy még az edzés végét elérjem. Ott jutott csak eszembe, hogy
mekkora ökörséget csinálok, mivel vissza sem akartam jönni. Ez csak ösztönből
jött, azonban a miértjére nem jöttem rá azonnal, mivel magamnak sem akartam
bevallani, hogy Louis csapattársa miatt tettem, meg még a könyvet is visszakell
neki adnom, bizonyára keresni fogja. Odamentem a pályához, ahol mások is
tartózkodtak, hogy az edzést figyeljék, gondoltam csatlakozom hozzájuk. Azonban
szememmel nem Louist kerestem, hanem a szőke srácot, ezért hirtelen
elszégyelltem magam, mivel bűn rondának tartottam, valamiért mégis elkezdett
érdekelni. Az osztálytársaim biztosan kinevetnének, ezért legjobb lesz, ha nem
mondok nekik semmit, amúgy sincs közük hozzá, hogy engem ki érdekel és ki nem.
Lassan
véget ért az edzés, amit amúgy nagyon vártam, mert szinte már átfagytam.
Odaballagtam az öltöző kijáratához. Louisék hamarabb kijöttek, ezért mennem kellett
utánuk, azonban a kérdéseimet nem bírtam magamban tartani.
-Van
egy német csapattársatok is? –logikát azonban nem találtak a kérdésemben,
biztos, hogy nem tudták, hogy ez engem miért érdekel, de nem is foglalkoztam
vele igazán, mert nem izgatott.
-Én
nem tudok róla. Louis? –mondta Lucas, majd a barátjára nézte, tőle várta a
választ, de én is. Louis a fejét rázta, miszerint ő sem tud ilyenről.
-Hát
most jöttek ketten, az egyik az olasz, a másikat nem tudom, mert elfelejtettem.
–Ő lesz az, mert abban biztos voltam, hogy nem olasz. Nem úgy nézett ki, és
akkor miért olvasna németül?
-Nem,
biztos, hogy nem német. –felelte Lucas, majd gondolkodni kezdett, hogy honnan
is jöhetett.
-Hát
akkor? –kérdeztem rá.
-Nem
tudom, de ez miért érdekel? –értetlenkedett. Elég, ha én tudom, nem vagyok
kötelessége az orrára kötni, azonban Louist is érdekelte, láttam rajta, hogy
gyanakszik valamire.
-Beszéltél
ma valakivel? –kérdezte gyanakvóan, s annyira elterelték a figyelmem, hogy nem
láttam, mikor jön ki a szőke srác, ekkor hirtelen odafordítottam a fejem, de
nem láttam őt. Mi van, ha elment? Milyen ostoba vagyok, hogy hagytam elterelni
a figyelmem. Ezek semmit sem tudnak, nem figyelnek oda, amikor az új csapattárs
bemutatkozik, csak kizárólag magukkal, még az is nagy szó, hogy az olaszt
megjegyezném, de ha a nevére rákérdeznék, akkor biztos, hogy nem tudnának rá
választ adni.
-Na
és az olaszt hogy hívják? –kérdeztem cinikusan, miközben egy gúnyos mosoly
jelent meg az arcomon.
-Passz!
–mondták egyszerre vállat rándítva. Nevetséges.
-Idióták!
–vágtam az igazságot a képükbe, majd hátat fordítottam nekik, mert fájt nagyon
az ostobaságuk.
-Na
jó, én visszamegyek és megnézek valamit. –jelentettem ki, majd indultam is, nem
érdekel, mit válaszolnak. Ha nem tudnak várni, hazamennek, nem izgatom fel
magam rajta, csináljanak, amit akarnak.
-Látott
erre egy szőke fiatalembert? –leszólítottam egy öregebb fazont, biztos ő volt
az edző.
-Hirtelen
nem tudom kire gondolsz. –mondta, majd beleszívott a cigijébe.
-Újonc.
–közöltem, s ekkor látszólag le is esett neki, hogy kiről van szó.
-Ja,
hogy ő. Lehet, hogy már elment, nem tudom.
-Legyen
szíves elárulni a nevét, fontos lenne. –meglepett képet vágott, mivel nem
tudta, hogy miért érdeklődöm felőle. Akár azt is hazudhattam volna, hogy a
barátnője vagyok, de akkor mást kellett volna mondanom. Már késő.
-Nem
adhatok ki személyes adatokat egyetlen játékosról sem, sajnálom, hölgyem! –ha
tudná, ki vagyok, ezek szerint nem ismert, de legjobb lesz tudtára adni, csak
azért, hogy árulja el.
-Tudja,
ki vagyok én? –vetettem fel a kérdés, majd megrázta a fejét, miszerint nem is
sejti. –Louis Tomlinson húga. –közöltem vele vigyorogva, ekkor a szája o alakot
vett fel.
-Ezt nem tudtam, így már
mindjárt más. –úgy tűnik könnyű dolgom volt, legalábbis azt hittem egy darabig.
–De bármit lehet mondani, attól még bizonyítani nem tudod. –elszálltak a
remények. Ha ő nem mondja meg, akkor majd kiderítem saját magam, ugyanis holnap
is lesz egy edzés, lesz lehetőségem vele beszélni, mármint nem ezzel a vén
rókával, vele a halál sem akarna társalogni. Elhúztam a közeléből, nem volt
kedvem hadakozni vele, Louisék felé vettem az irányt, akik csak engem vártak,
már úgy volt, hogy indulhatunk, de megint közbejött valami. Nagy meglepetésemre
megpillantottam azt a személyt, akik egészvégig kerestem, akiről már azt hittem
elment, de ezzel kapcsolatban szerencsére tévedtem. Kicsit messzebb tartózkodott
tőlünk, ezért futásnak eredtem, nehogy lelépjen, időnként visszanéztem Louisékra,
akik csak értetlenül bámultak utánam. A szőke fiú felém fordult, mert látta,
hogy felé tartok, arcán meglepettséget láttam, mivel délután nem a megfelelő
hangnemben beszéltem vele, amit már százszor megbántam.
Nagyon jó! Hamar írd a kövit!
VálaszTörlésKöszi :D
TörlésEgyetlen óriási hibát találtam az egész blogban.
VálaszTörlésA főszereplő.
Mármint nem ő maga, mert örülök hogy nem csak Lottiet használják fel, hanem a viselkedése. Mármint, ahogy így látványosan utálja a bátyát és az állanó hisztije hogy Louis elszállt, bennem inkább azt az érzést kelti, hogy itt nem Louis van rossz úton hanem a lány. Mármint eddig semmi negatívumot nem találtam Louisról, annál a pár dolognál amit Felicití felsorolt magában. Meg már nem azért de mi az a dolog a puszival? Mármint nekem is van bátyám és ha megölel akkor az valami csoda. A pusziról még csak álmodni sem merek. Szóval maga a sztori nekem tetszik tényleg jó, mindössze nekem a csaj viselkedéséból az jön le hogy egy hiszit picsa, akit rohadtul zavar, hogy nem ő van a középpontban és aki nem örül neki, hogy a bátyának bejött az élet, és van pénzük. Vágom hogy rossz hogy nincs ott Louis, de mikor végre el tud szabadulni és velük lenni akkor örülnie kéne nem pedig picsáskodni..://
nem bántás vagy ilyesmi mert amúgy tényleg jól írsz és tényleg jó a sztori, mindössze ahogy olvasom nekem ez jön le a csaj viselkedéséből://
Köszönöm a tartalmas kommentet, ez nagyon boldoggá tett. És egyáltalán nem bántottál meg vele, sőt kifejezetten örülök, hogy valaki leirta őszintén a véleményét.
TörlésFizzy karaktere direkt ilyen, bár nem akarom elmondani a továbbiakat, de nem mindig lesz ilyen csak az elején, s valami meg fogja változtatni és teljesen máshogy fogja látni a világot. Csak ennyit mondhatok el, tehát nem lesz végig ilyen. Majd meglátod, tarts ki :D
Én tökön rúgtam volna azt a vén embert.:D
VálaszTörlésSőőt Lottieval egy idős vagyok azt Ő most nézz ilyen nyálas filmeket én meg anno általánosba néztem első osztályba. Lottie fázis késésbe vagy.:P
Amúgy nagyon jó rész van a vég érdekes lett volna, hogy Fizz annyira fut, hogy a szőkére esik aw na az lett volna valami c: De így is zseniális lett. c:
Köszi, aranyos vagy. Mexikói sorozatokat leginkább a mamik nézik, minthogy a kislányok :D
Törlés