Sziasztok, itt a második rész is. 8 feliratkozó, 2 pipa és 1 komment. DE ELMONDOM, HOGY ENGEM MÁR EZ NEM FOG ÉRDEKELNI. MAGAMNAK ÍROK ÉS TUDOM HOGY VISSZAESTEM DE EZ VAN. NEM LEHETEK MINDIG NÉPSZERŰ ÉS SAJNÁLOM AZT AKI UTÁL ÉS EMIATT NEM OLVASSA A BLOGOM ÉS PÁRTOLT EL A BLOGJAIMTÓL. DE AZ ILYET LE IS SZAROM ÉS MINDENKI JÓL FIGYELJEN: NEM FOGOM ABBAHAGYNI PÁR UTÁLKOZÓ MIATT, MERT ELSŐSORBAN MAGAMNAK ÍROK ÉS SZERETEM IS CSINÁLNI. MOSTANTÓL NEM FOG ÉRDEKELNI HOGY MENNYIEN OLVASSÁK....
És nem is kérek visszajelzéseket, mert tudom, hogy nem fogok kapni, de aki rászánja magát, annak megköszönöm. Meg annak is, akik elolvassa és akkor nekik kívánok jó olvasást!
Louis Tomlinson
Egy
kicsit távolabb megpillantottam Fizzyt, aki Jack-kel iszogatott, úgy éreztem,
hogy azonnal közbe kell avatkoznom, nehogy az a féreg leitassa, és lefektesse a
húgomat. Mivel többnek néz ki a koránál, ezért különösen aggódom érte, mivel
nem feltételezik az emberek, hogy még kislány és nagyon könnyen
kihasználhatják, mert nem sokat tud a világról. Odarohantam.
-A
húgom nem ihat alkoholt! –kiabáltam el magam, aztán ököllel az asztalra csapta
közvetlenül Jack előtt, hogy egy kicsit ráijesszek, azonban nem csak ő ijedt
meg, hanem Fizzy is, amit persze nem akart, de máshogyan nem ment volna.
Mindketten értetlenül néztek rám és várták a választ.
-Hogy
képzeled, hogy a menedzseremmel alkoholizálsz? –emeltem fel a hangom, miközben
mérgesen a húgomra néztem. Letette a poharát az asztalra, ami már csak félig
volt.
-Te
hívtál el bulizni, szerinted nem fogom jól érezni magam? –felállt, s ugyanolyan
hangnemben válaszolt, mint amilyenben hozzászóltam. Ekkor Jack is felállt és
szólásra nyitotta a száját.
-Mi
jogon avatkozol bele az életébe? Ő egy 21 éves felnőtt nő és semmi közöd hozzá,
hogy iszik-e vagy sem. –majdnem eldobtam az agyam, amikor azt mondta, hogy 21
éves, s ez Fizzy hibája is, mivel hazudott a koráról. Felnevettem, persze ez
csak egy erőltetett nevetés volt.
-És
te el is hitted, hogy annyi? Fizzy még kislány, mindössze 13 éves. –vágtam a
fejéhez az igazságot, lehetett látni rajta, hogy megdöbbent. A húgomra nézett, mint
aki magyarázatot vár.
-Miért
hazudtál, kislány? –végül ez a kérdés hagyta el a száját.
-Gyűlöllek
titeket. –kiabálta, aztán elszaladt, s nem sokkal később utána rohantam, hogy
nehogy szem elől veszítsem, kötelességemnek éreztem vigyázni rá, mivel felelősséget
vállaltam érte.
-Louis,
ne menj el. –kiabált utánam Jack, de nem figyeltem rá, nem érdekelt az az
idióta. Utolértem Fizzy-t, megragadtam a karját, de nem akartam durván bánni
vele, nehogy még jobban megutáljon, bár úgy gondolom csak idegből mondta.
-Hagyj
már békén, tönkretetted az estémet, ráadásul a Sims együttes sincs itt, akkor
meg nincs is miért itt maradnom. –kiabálta mérgesen, aztán kirángatta magát a
kezeim közül, s sikerült is neki, ugyanis hagytam. Nem nagyon tudtam vele mit
kezdeni, nagyon nehezen kezelhető az utóbbi időben, talán a kamaszkor egyik
hátulütője.
-Nem
mehetsz haza egyedül. –közöltem vele keményen, hátha az hatásosabb lesz.
-Majd
pont te fogod nekem megmondani, aki egész évben le se szar, aztán az év utolsó
napján meghív egy szánalmas bulira, azt ígéri, hogy ott lesz a kedvenc
együttesem, de kiderül, hogy mind hazugság. Tudod, mennyire gyűlöllek? –nézett
haragosan a szemembe, nem sok szeretett lehetett benne látni, tényleg nagyon
haragszik rám, amiért csak keveset tudtam hazamenni. De megérthetné, hogy ez
nem rajtam múlik, nagyon kevés időm van, s azt sem érti meg, hogy amint időm
engedi, első utam a családomhoz vezet. Majd, ha egy kicsit idősebb lesz.
-Akkor
sem engedlek haza egyedül. Szólok anyának, hogy kísérjen el és hívok egy taxit.
-Jó,
de téged meg ne lássalak!
-Akkor
várj itt. –szóltam rá, mert hajlamos arra, hogy nem fogad szót, s ha egyedül
hagyom, akkor meglép és kereshetjük majd mindenhol.
-Itt
leszek. –fonta keresztbe a karjait, aztán a falnak dőlt. Én megkerestem anyát,
s szóltam neki, hogy kísérje haza Fizzyt, mert nagyon nem bír magával.
Rábólintott, majd ment is a helyes irányba.
Utána
megkerestem Eleanort, mert vele kívántam eltölteni az estét, és eszembe sem
jutott volna egy másik lánnyal lenni, hiába szerették volna nagyon, mindet
leráztam. Eleanor az a nő, akit szeretek, s ő nem a hírnevem és a pénzem miatt
szeret, hanem önmagamért már két éve, ellentétben a többi nővel, akiknek a
többsége csak a pénzem érdekelte.
-Megoldódott
a probléma? –kérdezte kedvesen, tudta, hogy sok gond van Fizzyvel és nagyon
megértő volt velem és vele is. Mindent megtett azért, hogy kiengesztelje, ő
hatással volt rá, mert a húgom nagyon kedvelte Eleanort, aminek nagyon örültem.
Csak velem volt ellenséges, ami nagyon rosszul esett.
-Sajnos
nem. A Sims együttes le tudta volna foglalni, de sajnos Christian problémái
miatt nem tudtak eljönni és ez kiborította nála a bilit. Nem fogom hagyni, hogy
Jack szórakozzon vele, szerencsére még időben közbeavatkoztam.
-Tudta,
hogy a húgod.
-Nem,
de már tudja, tehát nem lesz bátorsága kikezdeni vele még egyszer, mert akkor
esküszöm megölöm. –szorítottam össze a fogaimat mérgemben, szinte már
vicsorogtam, annyira elfogott a gyűlölet Jack iránt. Utáltam már a sztáréletet,
meg azt, hogy az embernek nem lehet magánélete, ráadásul úgy kell ugrálni, hogy
Jack uraság fütyül, de én egyre többször álltam neki ellen, amit nem igazán
tudott eltűrni.
-Ennyire
azért ne utáld Jacket. –mondta még mindig nyugodtan. Ezt imádtam ebben a
lánynak, hogy minden rossz dolog ellenére halál nyugodt tudott maradni
ellentétben velem, aki minden kis apróságon felhúzta magát. Régebben ez nem
volt jellemző rám, de ahogy teltek az évek, egyre labilisabb lettem, s ez annak
köszönhető, hogy nincs magánéletem és nem lehetek szabad.
-Csodálatos
vagy! –nyomtam egy csókot az ajkaira.
Éjfélkor
koccintottunk az újévre, utána meg mindenki táncolt, és innentől kezdve
mindenki akkor ment haza, amikor csak akart. Eleanorral úgy beszéltük meg, hogy
reggelig nyomjuk, azonban egy kicsit sokat ittunk, így idő előtt kidőltünk,
taxival hazavitettük magunkat, s nagy nehezen bedőltünk az ágyba, azonban
előtte nem fürödtünk le és nem is mostunk fogat.
Reggel
az ajtónyitódásra ébredtem fel, a hang irányába néztem, s láttam, hogy Fizzy
lépett be a szobánkba felöltözve. Rápillantottam a telefonom képernyőjére és
akkor tudatosult bennem, hogy csak nyolc óra van, és alig bírom nyitva tartani
a szememet. Persze, Fizzynek könnyű, mert ő hamar hazament, így ki tudta magát
aludni.
-Nem
akartok felkelni? –nézett rám flegmán, miközben csípőre tette a kezét. Álmos
szemekkel mértem őt végig, s még mindig azt tudatta velem, hogy gyűlöl és
haragszik rám.
-Hajnali
négyig buliztunk és szörnyen fáj a fejem. –nyögtem ki, azt hiszem másnapos
vagyok, tehát egésznap ilyen pocsékul fogom magam érezni. Fizzy az ablakhoz
sietett, majd elhúzta a sötétítőfüggönyt, ezért az ablakon beszűrődött a fény,
ami nagyon rosszat tett a szememnek, ezért a tenyeremmel takartam el azt.
Eleanor még mélyen aludt, annyira, hogy meg sem mozdult, emiatt irigyeltem is,
mert legalább nem kell idegeskednie az idegesítő húgom miatt.
-Miért
csinálod? –kérdeztem kissé ingerülten. –Így akarsz bosszút állni? –vettem egy
kicsit viccesebbre, de úgy tűnik, ő nem volt ilyen kedvében. Csak azért is ki
akart készíteni.
-Azt
akarom, hogy kelj fel! –mondta durcásan.
-Mégis
miért? –értetlenkedtem, nem hiszem, hogy lett volna rá logikus magyarázata, s
igazam is volt, nem felelt rá semmit. Kénytelen voltam megtenni, különben addig
nem hagyott volna békén, egyébként nagyon erőszakos is tud lenni, főleg az
utóbbi időkben. El kell ismerni, hogy már nem kisgyerek, de még azt sem lehet
elmondani róla, hogy felnőtt lenne. Egy átmeneti időszakon megy keresztül, amit
egyébként kamaszkornak, vagy serdülőkornak hívnak, és ez az egyik legnehezebb
időszak az életben. Mind a kívülállónak, mind az egyénnek.
-Ha
már engem nem, de Eleanort kérlek, hagyd aludni. Rendben? –kértem, és lehet,
hogy hatásos, mivel őt kedveli.
-Csak
téged akartalak felidegesíteni, és sikerült is. –mondta cinikusan, aztán
távozott is. Mire volt ez jó? Úgyis visszafekszem, mert pokolian fáj a fejem,
azonban most kulcsra zártam az ajtót, hogy senki se tudjon zavarni.
Anya,
Fizzy, Lottie és az ikrek hazarepültek, nekem sajnos még maradnom kellett pár
interjú miatt, lesz egy közös interjúnk a Sims együttessel és Adam Lamberttel
is. Utóbbinak is Jack a menedzsere, annyira közelről még nem ismertem, csak
látásból. Sohasem volt időnk beszélgetni, de úgy érzem, hogy most meg fogom őt
ismerni. Nagyon szimpatikusnak tűnik amúgy és jó embernek.
Másnap
reggel 10-re kellett ott lennünk, én voltam a legelső, utánam Adam érkezett
meg, s mivel még volt fél óránk, megtörténhet az ismerkedés is egy rövid
beszélgetésbe összefoglalva.
-Te
vagy Adam Lambert. –törtem meg a csendet, tudtam én is, de jobb nem jutott
eszembe.
-Igen.
–mondta nagyon kedvesen, a szája a füléig ért, és a szemeiben őszinteséget
láttam. –Te meg gondolom Louis Tomlinson? –kérdezte ugyanabban a hangnemben,
miközben a táskájából elővett egy rágót és bekapott egyet. Ha jól láttam, kék
csomagolása volt, ami azt jelentette, hogy mentolos. –Kérsz? –nyújtotta oda
felém.
-Nem,
köszönöm! –utasítottam vissza udvariasan, aztán el is tette.
-És
mikor kezdődik a turnéd? –érdeklődött.
-Csak
tavasszal, addig is lesz egy nagyon hosszú szünetem, ez alatt az idő alatt
kipihenhetem a nagy fáradalmaimat és biztos, hogy a családommal leszek, hiszen
alig lehetek velük és nagyon hiányoznak. –mondtam lelkesen, s már alig vártam,
hogy hazautazhassam január 3-án, vagyis holnap, mert csak a mai napot kell
valahogy kibírnom.
-Jó
neked, bezzeg nekem nem rendeltek el ilyen hosszú szünetet, bár kevesebbet
dolgoztam egy huzamban, mint te, tehát jogos. Nekem egy hónap múlva már turné.
–És ekkor megjelent a Sims együttes összes tagja is, Christian nagyon furcsán
festett, rendkívül sápadt volt, mintha beteg lenne, azonban a szemei vérben
álltak, amitől kissé megijedtem. Biztos, hogy használt valami szert, de aztán
legyintettem, mert eszembe jutott, hogy én is szoktam, azonban én használok
szemcseppet, ami eltűnteti a bevérzett szemeket. Ő inkább a napszemüvegnél
maradt, azonban rosszul időzített, mert nem az interjú előtt kellett volna.
-Christian,
már megint? –csapott a combjaira mérgében Adam, ő is tudta már a fiú
problémáit.
-Nem
bírtam ki és szarom le az interjút és azt is, hogy mit fognak szólnak. Szarok
az egész világra, gyűlölök mindent és mindenkit! –ordított, utána egy
hatalmasat rúgott az útjába lévő székbe, ami a falhoz csapódott, s a lábai is
kitörtek, aztán a támlája is levált a helyéről. A szám elé helyeztem a kezem,
nagyon nehezen viseltem el a dühkitöréseit, úgy gondoltam, hogy diliházba kéne
zárni, mivel bármikor ránk támadhat, s ez egyre súlyosabb lesz csak, ha így
folytatja. Bizonyára a drogok is kiváltották ezeket belőle.
-Adjak
szemcseppet? –kérdeztem megszeppenve, féltem a reakciójától, meg attól, hogy
lekiabálja szokás szerint a fejemet. Hiába akart az ember segíteni neki, mindet
visszautasította.
-Hagyj
a hülye szemcseppeddel, te kis Brit Lujzi! Hagy lássák az emberek az igazságot,
már nem bírom megjátszani magam a kamerák előtt állandóan! Ez másról sem szól,
csak a színjátékról! Undorító! –torkaszakadtából üvöltötte, s ez már nem az
első alkalom volt, sőt engem nem igazán kedvelt, Brit Lujzinak hívott, de nem
vettem a szívemre.
-Add
oda a szemcseppet. –fordult felém Adam, ekkor a kezébe nyomtam az említett
tárgyat. Ő hatással van Christianra, rá ugyanis hallgat, ezért is gondolta úgy,
hogy megpróbálja megnyugtatni. Odament hozzá, és a vállára helyezte a kezét,
egy kicsit le is kellett fogni, mert agresszívvá vált.
-Nyugi,
Christian! Nem viselkedhetsz így és ezt csakis a te érdekedben mondom. –fordult
szembe vele, aztán leültette a padra, majd ő is helyet foglalt mellette.
-Húzzon
ki ez a kis Brit Lujzi! –fordult felém utálatosan. Nem szeretett előttem
beszélni, ezért nem is tudok róla túl sokat, csak annyit, amennyit a többiek is
elmondtak. Kénytelen voltam távozni, azonban az ajtóban ottmaradtam, de sajnos
a hangok nem szűrődtek ki, mert olyan jó volt a szigetelése.
Lassan Jack is megérkezett,
illetve a tévések, aztán kezdődhetett is az interjú, ami elhúzódott három
órára, pedig csak pont a fele volt betervezve, de ez már nem szokatlan dolog,
ugyanis mindig ez volt. Utána mindenki elbúcsúzott tőlem, ugyanis három hónapig
nem fognak velem találkozni, én meg szépen elbújok a média elől és minden
időmet a családommal töltöm, illetve a hobbimmal, ami a futball. Egyébként már
le is vagyok szerződtetve a Doncaster Rovers csapatánál, aminek gyerekkoromban
is szurkoltam. Jelenleg az angol másodosztályban szerepel, ami egyébként elég
jónak számít. Szeptember 8-án már játszottam is, de az első igazi meccsemet
február 26-án fogom, amit már nagyon várok. A szünetemet a családomon kívül az
edzésekre fogom áldozni, hogy felkészült legyek.
Nagyon jó blogod! Folytasd,de itt most Felicite és Lou édestesók?
VálaszTörlésköszi szép, nem csak féltesóm ahogy a valóságban is de ennek nem lesz nagyon jelentősége
TörlésEz a Sims együttes Christian nekem kurvára nem szimpi jó igen lehet a drogtól, de akkor is egy hülye bunkó tapló fasz kalap.:D Na ezt így korrektül elmondtam *taps* Évi.
VálaszTörlésViszont ami a szívemen az a számon ez a rész kurvára tetszett és várom a következő részt amit mindjárt olvasok, mert fenn van, de majd ott is írok. c:
Köszi, aranyos vagy :P
Törlés